Szülőknek tanácsok

"Anya, hol jön ki a kisbaba?

 

  Az óvodáskorú gyerek már számtalan zavarbaejtő szituációba tudja hozni a szülőt, ezért jó, ha felkészül ezekre a helyzetekre. Már hangosan kiabálják, hogy "kuki" az utcán, vagy az aznapi új szót, amit begyűjtöttek. Ha ez épp a "kurva", akkor nem kímélve anyukát a buszon, azt is harsányan kiabálva tesztelik az összes utas reakcióját. Rákérdez a boltban, hogy a színes doboz, ami történetesen az óvszer, mégis milyen finomságot rejt, hiszen a cukrokat pont ott elöl tartják a pénztárnál hasonló kiszerelésben. Akkor persze még nem beszéltünk arról, hogy és "Hol jön ki a kisbaba?", arról meg aztán pláne nem, hogy "Hogy megy be?". A gyermekkori maszturbálás ebben az életkorban teljesen szokványos és természetes jelenség, mégis a vendégségben nem okoz határtalan örömöt, ha a gyerek a fotel karfáján csúszdázik vagy a nemi szervét fogdossa. Kis segítséget próbálok adni, mégis hogyan menjen mindez gördülékenyen.

 

  Az első kérdés a kisbaba kapcsán az, hogy miként jön ki a pocakból. Erre jó, ha nem köntörfalaz a szülő, hanem megmondja, hogy a puncin át jön ki. A szülők ilyenkor még jobb, ha pontosabb képet adnak (mondjuk egy játékbaba segítségével), mert már ilyenkor jó, ha megtudják, hogy van külön "pisilyuk", "babalyuk" és "kakilyuk". Így a gyereket később kisebb meglepetés fogja érni, hogy most akkor hol is jön ki a baba, meg hol is van az a három bizonyos lyuk. A kislányoknak fontos megtanítani, hogy elölről hátulra végezzék a wécézés utáni törlést, nehogy baktériumok kerüljenek a végbélből a nemi szervek környékére. A kislányok szüleinek fontos, hogy tűnjön föl, ha a gyerek gyakran vakarja a nemi szervét vagy folyása van, mert már ilyen kicsi korban is lehet gombás vagy egyéb fertőzésük. Erre szakosodott gyermeknőgyógyászok ezt időben kezelik. A fiúk anyáinak pedig a fityma tisztántartására kell fölhívni a figyelmet. Amennyire lehetséges, ezt tanítsák meg hátrahúzatni velük, mivel a kórokozók különböző gyulladásokat okozhatnak, amennyiben erre nem ügyelnek.

  Másik nehéz kérdés a "hogyan lesz a kisbaba?". Ezt általában a nagyobb óvodások szokták megkérdezni. Erre a legjobb, ha visszakérdezünk, mert akkor sokkal könnyebb a gyerekkel jó hangulatban elbeszélgetni és mi is tudjuk, hogy merre tart. Pl. Te mit gondolsz róla? Általában ilyenkor örömmel tölti el őket, hogy elmesélhetik, hogy a kuki a punciba megy vagy hasonló, édes megfogalmazásokkal írják körbe. Ilyenkor, jó, ha meglepődéssel és mosollyal teli arcunk elismerést mutat a gyereknek. Pl. "Hogy te mennyi mindent tudsz!".

  A tudományos válaszok elég rossz irányba terelik ilyenkor a beszélgetést. A petesejtek termelődéséről és spermiumok találkozásáról az ovuláció idején egyet jelent azzal, mintha azt mondanánk valakinek, aki az e-mailküldést szeretné elsajátítani, hogy miként kezdjen el programozni. 

  A másik leggyakoribb hiba, hogy valaki azzal kezdi, hogy az "anyuka és az apuka" azt csinálja. Ennek a képe elég rémisztő még sok felnőttnek is, hogy a szülei ilyet csinálnak, nemhogy egy gyereknek. Sokkal jobb megfogalmazás "a bácsik és nénik azt csinálják, hogy..."

  Olyat ne mondjunk, hogy ha két ember nagyon szereti egymást, akkor gyerekük lesz, mert félelemmel töltheti el őt, hogy nagyon szereti a szüleit, barátait és nem akar terhes lenni.

  Nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy a kislányok ne emeljenek nehéz súlyokat. Még nem kell nekik elmondani, hogy a méh süllyedésével járhat, de azt igen, hogy van benne kis labda, amit úgy hívnak, hogy méh, és ebben fejlődik majd később a kisbaba, és annak nem tesz jót.

  Kislányok és kisfiúk se üljenek le hideg hónapokban, (jópofa végigsorolni azokat, és amelynek "r" van a nevében, azokban nem lehet kőre ülni), mert felfázhatnak. Ez szúrós érzéssel jár pisiléskor, amit jó, ha tudnak, mert lehet, hogy nem szólnak, ha ilyen panaszük van.

  A maszturbálás teljesen általános jelenség ebben az életkorban. Ezt a korábbi történelmi időkben nem tekintették a szexualitással kapcsolatosnak, de ma már igen. Büntetni nem szabad, de meg kell tanítani őket arra, hogy ezt a szobájukban végezzék. Ilyenkor a lányok általában plüssállatokat vagy párnát tesznek a combjuk közé, a kisfiúk többnyire nem használnak ilyen eszközöket. Mindkét nem általában hason fekve végzi ezt a tevékenységet. Izzadtsággal jár, de vitatott, hogy orgazmust okoz-e, valószínűleg általában nem. Nem kötődik erotikus képhez vagy személyhez, csupán a testi élvezet vezeti ezt a tevékenységet. Akkor mondható kórosnak, ha játék közben vagy szociális keretek között is végzi. Akkor is nem maga a maszturbálás, hanem a mögötte lévő pszichés okok miatt fontos felhívni rá a figyelmet. Érzelmi elhanyagolás is állhat a hátterében, ilyenkor annak orvoslásával (pl. több figyelem a gyerekre, esti meseolvasás, közös programok növelése) a maszturbálás is elfogadható keretek közé kerül.

  Ebben az időszakban jelenik meg sok gyerek életében az első szerelem időszaka. Ez van akinél ugyanahhoz a személyhez kötődik, van akinél gyakran váltódnak, sőt egyszerre több kislányba, fiúba is szerelmesek. Ilyenkor még a listájukon (mivel általában több is részesül ebben a "kegyben") egyszerre fiú és lány nevek is szerepelnek, de ez teljesen átlagos jelenség, ne ijedjen meg a szülő. Sőt, van aki idősebb gyerekbe vagy az óvónéniba szerelmes, ez is teljesen természetes, nem szabad megijedni, hogy "jaj, mi lesz ebből a gyerekből".

  Van olyan kislány, kisfiú, aki sem szerelmet nem érez, sem maszturbálási tevékenységet nem végez gyerekkorában és virágzó párkapcsolata és szexuális élete lesz, ezért még ne vonjunk le ebből messzemenő következtetéseket.

 

 

Az óvodáskorban jelenik meg először a féltékenység olyan formája, amelynél érzik, hogy tényleg "leválthatók, lecserélhetők". Mind a baráti kapcsolataikban érzékenyen érinti őket az, ha az addigi játszótársuk másik gyerekkel játszik, mind az is szomorúsággal tölti el őket, ha a kis szerelmük már másba szerelmes. Ez azért más, mint amikor a testvérük születik, mert ott csupán a addigi szeretetben kell osztozni, az óvodában viszont már a korábbi szeretett lény teljesen elfordulhat. Ezek habár gyakran változó viszonyok, mégis elég gyötrelmes érzést okoznak a kicsiknek. A jó szülő ilyenkor alapozza meg a bizalmi kapcsolatot a gyerekével. Ha ezekre nyitottan reagál a szülő, bíztatja, akkor a későbbi komolyabb kapcsolatokaiban is hozzá fordul majd. Ne mondjuk nekik, hogy "Jaj, lesz még ennél komolyabb gondod is a lányokkal, fiúkkal." "Ez még nem a világ." "Úgyis mindig kibékültök" mondatokat. Inkább olyanokat mondjon: "Szerintem rá fog jönni, hogy Veled milyen jó játszani." "Te olyan okos fiú/lány vagy, ő is rájön majd szerintem". "Lehet, hogy csak rossz napja volt, remélem kibékültök." "Azért ha szeretnéd, áthívhatjuk játszani, hátha akkor ismét jóba lesztek." "Még jó, hogy x és y a barátod, velük jóba vagy még?". (Remélhetőleg igen, és akkor sikerül ismét jó hangulatba keríteni, és felhívni a figyelmét rá, hogy vannak jó kapcsolatai.)

  A gyerekek nagyon szeretik hangsúlyozni, hogy melyek a lányos és a fiúk színek, játékok. Azt a szülőt, akinek a gyereke nem a "neméhez való játékkal" játszik, megrémisztheti. Próbáljuk kerülni azokat a szavakat, hogy "ezzel csak lányok játszanak", mindezt negatív hangéllel, nehogy olyan bevésődési folyamatokat idézzen elő, amely később olyan irányba tereli a gyereket, hogy ezáltal "lenézi a nőket". Az apukák sokszor megrémülnek a babázó kisfiuk láttán vagy ha lányuk nem szereti a szoknyákat vagy csak kisfiúkkal bandáznak. Ez azonban még nem jelent önmagában sokat a nemi orientációra nézve. Természetesen lehet a gyerekből homoszexuális, de ha netalán az lenne, akkor ront a helyzeten, ha gyerekkorától szenved attól, hogy őt nem fogadják el a szülei. Erőszakos szoknyaviselésre nem lehet kényszeríteni senkit, sem "nemileg megfelelő" játékokat nem lehet ráerőltetni a gyerekre.